Mondja el véleményét a Busójárásról!

A Busójárásról tartottunk ma bizottsági ülést. A szervezők és szolgáltatók értékelték a rendezvényt, több jó javaslat felmerült, amivel a jövő évben emelhetjük a rendezvény színvonalát. Ma elkezdődött a 2021-es Busójárás előkészítése is.

Önnek milyen javaslata van a rendezvénnyel kapcsolatban? Küldje be véleményét az alábbi űrlap kitöltésével:

A mohácsi időközi választásig

van hátra!

Az Ifjúsági Centrumban emlékeztünk a kommunizmus áldozataira

Február 25. a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja. Hét évtized alatt becslések szerint 100 millió áldozata volt világszerte a kegyetlen eszmének. Pontosabban annak az őrült, testet és lelket gyilkoló ámokfutásnak, amit az eszmére hivatkozva elkövettek.

Míg a nácizmus faji alapon osztotta jókra és rosszakra a társadalmat, addig a kommunizmus az osztályok között szította a gyűlöletet. A valóságban persze politikai meggyőződéstől függetlenül bárki hamar a halálraítéltek vagy a deportálandók listáján találhatta magát, ha a rendszer érdekei éppen úgy kívánták. A leghűségesebb elvtárs is üldözendő ellenség lett, ha már megtette a kötelességét, vagy ha kegyvesztetté vált. 

A hétköznapokat ezért is itatta át az egymás iránti bizalmatlanság, a gyanakvás, a rettegés.   Kimondhatjuk, a kommunizmusnak nincsenek hősei csak áldozatai. Albert Camus gondolatai pedig mélyek és ma is időszerűek: nehéz minékünk méltónak lenni ennyi áldozatra, de meg kell kísérelnünk… 

Nagyon fontos lépés, de úgy is fogalmazhatnék, hogy törlesztés volt, amikor az első polgári kormány idején a Magyar Köztársaság Országgyűlése határozott az emléknap megtartásáról. Ennek húsz esztendeje, és azóta sok pozitív fejleményt könyvelhettünk el, de megállnunk sosem szabad. Legalább ilyenkor újra meg újra figyelmeztetnünk kell a diktatúrát csak hírből ismerő generációkat: rajtuk is múlik, hogy a borzalmak többé ne ismétlődhessenek meg. Meg kell velük ismertetnünk annak a gonosz és embertelen rendszernek a mechanizmusait, tudniuk kell arról, mit művelt a hatalom a saját állampolgáraival.

Magyarországon összesen 8000 embert hurcoltak el három év alatt, 1950-53 között. Folyamatos rettegésben tartották a családokat. Baranyában 131 települést soroltak a határ menti 15 kilométeres mélységű sávba, ahonnan elvitték az ellenségnek nyilvánítottokat a hortobágyi Gulag táborokba. Ezekhez a településekhez tartozott Mohács is. 

Nekünk is kijutott a kommunizmusból. Áldozatok voltunk mi is. Mert amikor áldozatokról beszélünk, ott vannak a tragikus egyéni sorsok, a mártírok, a kivégzettek, a bebörtönzöttek, a megkínzottak, a megalázottak, az ellehetetlenítettek, a megfélemlítettek, a mellőzöttek, de ott van a közösség, a társadalom is, mely az elhibázott pénzügypolitika, a leszakadásra ítélt régiók, az értelmetlen költekezések levét itta. Mohácsot nem fejleszthető területté minősítették, így került a dunai vasmű Pentelére. A perifériás helyzet évtizedekre elodázta a nagyberuházásokat, a Duna-híd építését is. Ha nem is fizettünk fizikai értelemben az életünkkel, az életminőségünk, a lehetőségeink megsínylették azokat a gyalázatos évtizedeket.

Volt olyan Mohácson, akinek pusztán egy kérdés, vagy egy kíváncsi pillantás lett a bűne. Gondoljuk csak Tóth József iparos úrra, vagy Vásárhely Dániel vasutasra, de említhetünk olyan neveket is, akik nyíltan tettek tanúságot hitükről, ezért büntették őket. Elég, ha három legendás, köztiszteletben álló pedagógusra utalok: Dr. Simon Vendelre, Kövesi Józsefre és Lieli István. Nem öltek embert, nem követtek el halálos bűnt, mégis szenvedtek. És még a nyolcvanas években, amikor gimnazista voltam, sem lehetett őszintén, nyíltan beszélni róluk. 

Mindeközben hányan élnek még ma is itt közöttünk, akik emberek tömegeit nyomorították meg büntetlenül, családokat tettek tönkre, életeket törtek derékba. Az elvtársak hálózata mindig is jól értett a bizonyítékok eltüntetéséhez, a menekítéshez, a szerecsenmosdatáshoz és a tények meghamisításához. 

Persze keresztényként a megbocsájtás életünk része. Megbocsáthatunk, de nem tudunk feledni. Emlékezzünk a holtakra éppúgy, mint a testben vagy lélekben megnyomorított túlélőkre. 

A kommunizmus egyenlővé akart tenni mindent és mindenkit. Fájdalmas iróniával hozzátehetnénk: a földdel egyenlővé mindent, ami a kereszténység pillérein nyugvó polgári demokráciák értékeit képviselte. Támadták a családot, a hitet, a nemzetben gondolkodást. Jól látható, hogy Európában, de az világ számos más pontján is ülnek befolyásos pozíciókban olyanok, akiknek az előbbi fogalmak vörös posztót jelentenek. Ne legyenek illúzióink, bolsevikok ma is vannak, csak a nevük más, jobban fésültek és igyekeznek szebben csomagolni szándékaikat. 

Nekünk viszont küzdenünk kell egy keresztény és valóban szabad Európáért, a családok, az egyenrangú nemzetek Európájáért. A minderről másként vélekedőket ismerve azonban attól tarok, hogy még nem ez a harc lesz a végső.

Az egyszerre megindító és gondolkodásra ösztönző műsorért szeretném ezúton is köszönetemet és gratulációmat kifejezni a Mohácsi Kisfaludy Károly Gimnázium közreműködő tanulóinak, Sziebert Ferencné és Durovics Dóra tanárnőknek, valamint Dobos József karnagy úrnak és a Mohács-Palotabozsok-Somberek Ifjúsági Fúvószenekarnak.

A mohácsi időközi választásig

van hátra!

“Út az otthonunkba”- Nagyszabású járda és útfelújító programot indítok Mohácson! Fogjunk össze!

Tisztelt Mohácsi Polgárok!

Nagy örömmel jelenthetem be Önöknek, hogy elindítom az “Út az otthonunkba” elnevezésű nagyszabású járda- és útfelújítási programot. 

Amint azt tapasztalhatták, az elmúlt évtizedek kitartó és következetes munkájának köszönhetően jelentősen fejlődött a város út- és járdahálózata, viszont karban kell tartanunk a már meglévő szakaszokat, és meg kell vizsgálnunk az új nyomvonalak kiépítésének lehetőségét is.

A felmerülő költségek fedezéséhez önkormányzati és pályázati forrásokra egyaránt szükség lesz. Mint minden felújítási program esetében, most is a feltérképezés és lehetőségeink felmérése az első lépés. Ehhez kérem az Önök segítségét

Kezdjünk azonnali párbeszédet, küldjék el közvetlenül nekem észrevételeiket!

Kérem az alábbi űrlap kitöltésével jelezze felém, városunk melyik részén észlelt úthibákat, kátyúkat, megsüllyedt járdákat vagy bármilyen jelenséget, ami akadályozhatja a közlekedést:

Ha rendelkezik képpel vagy videóval is, kérem küldje el az: utazotthonunkba@gmail.com címre!


Építsük együtt városunkat! Mohácsiakkal tovább Mohácsért!

A mohácsi időközi választásig

van hátra!

Összejött a mesterhármas – Michelisz Norbert, Szauer Gergő és Szujó Zoltán a Polgári Szalon színpadán

Bár sikeresen indult, néhány éve sajnos elült a Polgári Szalon nevű kezdeményezés, mely az élet legkülönbözőbb területein példaértékű teljesítményt nyújtó, közismert vendégeket hívott meg Mohácsra. Mivel azóta is időről-időre kérdezgették tőlem a város lakói, hogy lesz-e majd egyszer folytatás, úgy gondoltam, vegyük fel újra a fonalat, hozzunk ismét értékes embereket ide a Duna-partjára – hiszen az igény láthatóan megvan. 

A cél maradt a régi: korosztálytól, politikai beállítottságtól és vallási meggyőződéstől függetlenül tudjunk megszólítani minél több érdeklődőt ezekkel a tiszteletreméltó és tapasztalatokban gazdag életutakkal. 

Február 15-én egy közvetlen hangulatú, egyszerre önfeledten szórakoztató és megszívlelendő tanulságokat is hordozó beszélgetésnek lehetett szem és fültanúja az a mintegy ötszáz néző, aki befért az Ifjúsági Centrumba vagy a facebookon élőben követte az eseményt. A csúcson is szerény Michelisz Norbert túraautó világbajnokkal és az ígéretes karrier előtt álló, tehetséges Szauer Gergő rallye versenyzővel Szujó Zoltán, korunk egyik legkiválóbb sportriportere diskurált olyan természetességgel, ahogyan arra csak az igazi profik képesek. 

Az emlékezetes program két órán át tartott, hosszasan sorolhatnám tehát a jobbnál jobb sztorikat és gondolatokat, én azonban most csak arra hívom fel a figyelmet, hogy nem kell feltétlenül messze mennünk, ha értékes mondanivalóval bíró embereket akarunk felkutatni. Gergő itt született Mohácson, ide járt iskolába és mindig is itt élt köztünk. Norbit is a mohácsi kórházba hozta a gólya, és gimnáziumi éveit is itt töltötte. Szerintem sokan húzták ki magukat büszkén, amikor városunkat dicsérte, hangsúlyozva, hogy mennyire szeret itt lenni, és hogy Mohácsot egy különleges kis szigetnek tartja. Pedig ő már beutazta a világot. 

Köszönöm vendégeimnek, hogy elfogadták a meghívást, hogy őszintén megnyíltak, hogy válaszoltak a közönség soraiból érkezett kérdésekre, és hogy végtelen türelemmel vállalták az autogramosztást, valamint a fényképezkedést. 

Köszönöm a Mohácsi Tankerületi Központnak az Ifjúsági Centrumot, a stábnak a lelkiismeretes munkát, Knolmayer Jánosné Zitának a biztatást és a hitet, a közönségnek pedig a kimagasló érdeklődést. 

Annyit már most elárulhatok: márciusban Georg Spöttle biztonságpolitikai és nemzetbiztonsági szakértőt üdvözölhetjük Mohácson. Részletek hamarosan. 

Önnek hogy tetszett az előadás? Kit látna szívesen a következő polgári szalonon? Írja meg véleményét!

Az élő adást az alábbi linken nézheti vissza: https://www.facebook.com/mohacsipolgariszalon/videos/214527996248868

A mohácsi időközi választásig

van hátra!

Busószobrok köszöntik a Mohácsra érkezőket

Sok településen esnek abba a hibába, hogy a fejlesztéseket és a kisebb-nagyobb városesztétikai beruházásokat kizárólag a centrumra összpontosítják. Tisztában vagyok azzal, hogy van még mit behoznunk, de Mohácson az előző városvezetés két évtizeden át nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy miközben a belváros szépült, más kerületek se érezzék mostohának magukat, legyen szó a déli városrészről, a Szőlőhegyről, a lakótelepekről vagy Újvárosról. 

Február 14-én éppen ott, ahol Újváros és vele Mohács kezdődik, a Pécsi úti körforgalomban avathattunk egy párját ritkító, figyelemfelhívó remekművet.

Nyitott szemmel járva az országot és a világot, látva más városok példáját, nagyjából öt évvel ezelőtt fogalmazódott meg Szekó József polgármester úr fejében annak ötlete, hogy Mohács kapujában is volna létjogosultsága egy ránk igazán jellemző művészi alkotásnak. Az ügy szimbolikus fontosságára való tekintettel a város valószínűleg saját költségvetéséből is finanszírozta volna a projektet, ám a sors velünk volt, mert 100%-os támogatást kaptunk a szoborcsoport elkészítéséhez.

A monda, a legenda mindannyiunk előtt ismert. A busók elűzték a rossz szándékú idegeneket. Mostanra azonban a busók szerepe megváltozott: a dolguk az lett, hogy becsalogassák a városba a jó szándékú idegeneket, azaz a turistákat. Teszik ezt évről-évre élőben a busójáráson, és immár az örökkévalósággal is dacolva, bronzba öntve a városkapuban.

Azt, hogy kiváló művész, Trischler Ferenc Mohácson már több alkotásával igazolta, azt pedig, hogy embernek is kiváló, ezen a napon azzal bizonyította, hogy feleségével közösen egy virágcsokorral köszöntötték Szekó Józsefnét, Erzsit, néhai polgármesterünk özvegyét, a városfejlesztési osztály helyettes vezetőjét, aki az első perctől kezdve folyamatosan koordinálta a megvalósítást.

Távol álljon tőlem a szentimentalitás, de szerintem valaki odafent, akinek ez a szoborcsoport mélyen szívügye volt, az ünnepélyes avatás kezdetére széthúzta az addig mozdíthatatlannak tűnő sötétszürke esőfelhőket, így mindvégig szinte a tavaszt idéző napsugarak mosolyogtak ránk.

Kedves Olvasó, Önnek hogy tetszenek a szobrok? Hol tudna elképzelni még hasonló műalkotásokat?

A mohácsi időközi választásig

van hátra!

Minőségi borok, szívszorító emlékek a Busóudvarban

Bevallom, nem kutattam át egy könyvtárnyi irodalmat ahhoz, hogy kiderítsem, igaz-e az a magyarázat, miszerint megyénk, Baranya neve a „bor anyja” kifejezésből ered. Még ha ez valószínűleg csak kedves legenda is, január 25-én, szombaton este úgy érezhettük, hogy van alapja a történetnek.

A Busóudvarban megrendezett Vince-napi Bormustrán kitűnő borokat kóstolhattunk Mohácsról, a térségből és a megyéből. Bár rekord nem született, és nem is ez a lényeg, a rendezők elmondták, hogy az elmúlt évek egyik legmagasabb mintaszáma117 db – érkezett be negyvenkét gazdától, illetve borászattól. 

Ott vagyunk a bortérképen. Ezt emelt fővel jelenthetjük ki. Ha ismerőseimet, barátaimat látogatom meg az ország egy-egy távolabbi pontján, szinte már elvárás részükről, hogy helyi bort vigyek, ne pedig olyan – egyébként ragyogó minőségű – nedűt, amit gyakorlatilag a multik polcairól leemelhetnek ők maguk is.

És itt vannak azok a gazdáink is, akik egyáltalán nem a piacra, nem viszonteladásra termelnek, csak saját örömükre. A rangos szakmai zsűri a vakteszteket követően őket is méltatta. Náluk is hullott az „aranyeső.” 

A Szőlőhegy ideális körülményeket biztosít a szőlészkedni, borászkodni vágyóknak. Érdeklődve hallgattam a megnyitón, hogy még egy ilyen viszonylag kis terület sem homogén. Némi túlzással azt is írhatnám, dűlőről-dűlőre változik a talaj jellege és a mikroklíma. Ez a mi szerencsénk és csodafegyverünk. Csűrhetjük, csavarhatjuk a szót, de inkább mondjuk ki egyenesen: a mohácsi térség borai jók. Nagyon jók. És pont.

Megtiszteltetés volt számomra, hogy fővédnöke lehettem a rendezvénynek, és köszönthettem a megjelenteket. 

A végére még egy fájdalmasan szép mozzanat. Épp csak beforrni készülő seb felszakadáshoz hasonlítható talán az az érzés, amikor tavaly szeptemberben elhunyt polgármesterünk, Szekó József neve elhangzott, majd hozzá a bírálóbizottság szakvéleménye alapján a minősítés: aranyérem. Amennyire büszke volt városvezetőként Mohácsra, annyira büszkén tekintett magánemberként boraira. Nagy kedvencének a királyleányka számított. És miközben próbáltam mosolyogni, elszoruló torokkal adtam át a boráért járó elismerő oklevelet Zsófinak, az ő egyik „királyleánykájának.” 

Gratulálok a díjazottaknak! Neked is, Jóska.

Köszönöm, hogy elolvasta! Ön mit gondol a mohácsi borokról? Kérem írja meg véleményét kommentben! FACEBOOK.COM/PAVKOVICSGABOR

A mohácsi időközi választásig

van hátra!

Michelisz Norbi, Szujó Zoltán és Szauer Gergő a következő Mohácsi Polgári Szalon vendégei!

Michelisz Norbi parádés eredményei az egész ország érdeklődését felkeltették az autósport iránt, még azokét is, akik amúgy ritkábban, vagy egyáltalán nem követik ezt a szakágat. Gyermekeimmel rendszeresen látogattuk a túraautó sorozatot a Hungaroringen az elmúlt években. Hihetetlen élmény volt csodálni Norbit, hogy milyen elszántsággal és koncentrációval indul neki a futamoknak, valamint azt, hogy Mohácsról milyen sokan szurkolnak neki a helyszínen is. Igazán megtisztelő, hogy elfogadta a meghívásunkat.

Az egyik legnagyobb kiválóságnak tartott mohácsi rallye versenyző, Szauer Gergő is igent mondott invitálásunkra. Eredményeiről, terveiről részletesen beszámol majd, valamint tudomásom szerint egy bejelentésre is készül. Évek óta figyelem a versenyeiről szóló híradásokat, szinte kivétel nélkül a „mohácsi tehetségként” emlegetik.

Mivel két remek képességű és elismert autóversenyzőről van szó, a szervezőkkel úgy döntöttünk, hogy még egy vendégnek címzünk meghívót. A beszélgetések moderátora a magyar autósport történetének egyik legnépszerűbb riportere, a Forma 1-ek már legendásnak mondható kommentátora, Szujó Zoltán lesz.

Úgy vélem, érdekes és izgalmas délutánnak nézünk elébe, ahol megismerhetjük a pályaversenyzés és a rallye titkait mohácsi kötődésű versenyzőink történeteivel fűszerezve. A délután során természetesen Önök is kérdezhetik vendégeinket.

Szeretettel várom Önt is február 15-én 14 órakkor kezdődő Polgári Szalonra az Ifjúsági Centrumba!

Esemény: https://www.facebook.com/events/475461243388757/

Köszönöm, hogy elolvasta! Kérem írja meg kommentben, Ön szokta-e követni a mohácsi autóversenyzők futamait?

A mohácsi időközi választásig

van hátra!

A mohácsi szabadstrand felújítása

Olvasóim biztosan megértik, hogy ebben a hideg télben sokat gondolok a nyárra. A nyárról pedig eszembe jut gyermekkorom és ifjúságom semmihez sem hasonlítható élménye: a strand odaát a Szigetben. 

Nem kellett nagy luxus ahhoz, hogy jól szórakozzunk. Sőt éppen a viszonylagos nomádság adta az egész hely vadromantikáját. Emlékeznek? Nyaranta mindennap százával érkeztek a kikapcsolódni vágyók a homokos strandra. Ha valaki nem tartozott a napozgatós fajtához, akkor jöhetett a strandröplabda, a lábtengó, vagy előkerült a kártya. Így volt kerek a világ nekünk, mohácsiaknak. Ez már a múlt – sóhajtanak most sokan. Én viszont azt mondom: legyen ez a jövő!

A strand területe Mohács Város Önkormányzata és a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság tulajdona. Az üzemeltetés joga magán kézben van. Jelenleg a közművek közül csak az ivóvízellátás biztosított, a villany nincs bevezetve a szebb napokat is látott telekre. Úgy vélem, a minimálisan szükséges infrastruktúra kiépítését támogatnia kell az önkormányzatnak, hogy a mindenkori üzemeltető a huszonegyedik századnak megfelelő szolgáltatásokat tudjon nyújtani.

Kezdeményezem, hogy támogassunk minden olyan beruházást, ami elősegíti, hogy a strand a régió legjobban felszerelt partszakaszai közé emelkedjen. A vizesblokk korszerűsítése, egy gondozott kempingtér kialakítása, sportpályák, öltözők létesítése, valamint egy vendéglátó egység létrehozása elengedhetetlen az optimális körülmények eléréséhez.

Régebben rendelkezésre állt a vízitaxi szolgáltatás is, ami közvetlen járatot jelentett a városi oldal és a strand között. Ennek üzemeltetése szintén magánkézben van, segítenünk kell az újraindítás folyamatait, hogy komplex, egymásra épülő szolgáltatások jöjjenek létre.

Gyermekkoromat, ifjúságomat emlegettem az elején. Szeretném, hogy a gyermekeink, unokáink is átélhessenek majd egyszer egy olyan nyarat, mint amilyeneket mi annak idején. Hogy ne csak kikerekedett szemmel hallgassák történeteinket, hanem saját tapasztalatból is tudják, milyen érzés a Szigetben strandolni. Hogy mi, különböző mohácsi generációk fél szavakból is megértsük egymást. Kész vagyok tenni ezért.

Köszönöm, hogy elolvasta! Kérem mondja el véleményét hozzászólásként Ön is! Ön milyen fejlesztést látna szívesen?
Blogom facebook oldala: facebook.com/pavkovicsgabor

A mohácsi időközi választásig

van hátra!

Még egyszer a mohácsi komptarifákról

Elhangzott már jó néhányszor az évek során a képviselő-testületi üléseken, hogy ha pusztán a gazdasági szempontokat néznénk, akkor drasztikus komptarifa-emeléseket volna szükséges keresztülvinnünk. Egy felelősen gondolkozó helyi politikusnak azonban ilyen ügyekben tekintettel kell lennie a szociális körülményekre is. 

Legutóbb éppen alpolgármesterré választásom napján, a 2019. december 19-i tanácskozásunkon szerepelt a napirenden a díjtáblázat módosítása. Az átlagosan 8 %-os tarifaemelés annak tudatában, hogy a működtetési veszteség mértéke 105 millió forint, érthető és indokolt is lenne. 

Nyíltan kimondhatjuk, az ágazat fenntarthatósága már rövidebb távon is kérdéses. Ha nem érkezik állami támogatás, veszélybe kerül a szolgáltatás, ez pedig lehetetlen helyzetbe hozza a Duna bal partján élő mohácsiakat. 

Azt tapasztaltam, hogy a 8-utas kedvezményes bérletek eltörlésének terve komoly ellenállásba ütközött. Múlt heti fogadóórámon Szurcsikné Fábián Gyöngyi Mohács-szigeti képviselőasszony közvetítésével megkerestek az érintett őstermelők. Úgy érzem, sikerült értelmes és előremutató párbeszédet folytatnunk a problémáról. Abban egyeztünk meg, hogy megtartjuk a korábban bevezetett 8-utas rendszert, de a sajnálatos visszaélések elkerülése érdekében egy bérlet érvényességi idejét két hónapban maximalizáljuk. A Mohácsi Városgazdálkodási és Révhajózási Nonprofit Kft. vezetése elfogadta az érveimet és partnerséget ajánlott a változtatásban. 

Mit tehetünk az általános emelés kompenzálására?

A megfelelő szemlélet, hogy ne a szolgáltatót hozzuk képtelen helyzetbe az árak befagyasztásával, hanem a Településrészi Önkormányzaton keresztül rászorultsági alapon támogassuk a lakosságot. Kezdeményezem, hogy a költségvetés összeállításakor erre legyünk figyelemmel, valamint vizsgáljuk felül a TRÖ által eddig működtetett kedvezményrendszert, illetve a kedvezmények mértékét. 

A hosszabb távú fenntarthatóság érdekében megkeresem az illetékes minisztériumokat, hogy a központi büdzsében erre az évre elkülönített 65 millió forint támogatási összeg növekedjen és igazodjon a tényleges veszteség mértékéhez.

Köszönöm, hogy elolvasta! Kérem mondja el Ön is véleményét!

A mohácsi időközi választásig

van hátra!

Útjára indult a Mohácsi Polgári Szalon

Nagy megtiszteltetés ért amikor az idei Mohácsi Polgári Szalon rendezvényeik házigazdájának kértek fel a szervezők. A mai nyitó eseményre, Dr. Kovács Bálint szemész professzor Úr izgalmas előadására – a Bibliai Tobit vakságáról és gyógyulásáról – szép számmal voltak kíváncsiak. Volt alkalmam beszélgetni vendégekkel a rendezvény után, kivétel nélkül mindenki úgy vélekedett érdemes volt részt venni professzor Úr tartalmas és színvonalas előadásán. A résztvevők visszajelzései csak megerősítették bennem azt, hogy igény van Mohácson ehhez hasonló polgári rendezvényekre.

A tavalyi év utolsó testületi ülésén interpellációmban említettem Michelisz Norbert autóversenyzői sikerét és az a felvetésem, hogy a Mohácsi Polgári Szalon egyik rendezvényére invitálhatnánk egy közönségtalálkozóra, úgy tűnik célba ért. Kulisszatitok még az időpont, de ennél izgalmasabbá teszi a hírt, hogy városunk szülöttét, a Kisfaludy Károly Gimnázium egykori tanulóját, a WTCR autóverseny széria tavalyi győztesét Michelisz Norbertet fogadhatom a következő Polgári Szalon eseményen! 

Fontosnak tartom, hogy utat engedjünk polgári kezdeményezéseknek és lehetőséget biztosítsunk a mohácsiaknak kulturális, szakmai, szórakoztató, közérdekű és minden generációt megmozgató programok szervezésére. A Szalon egyik legfontosabb hozadéka a közösségteremtés; értéket közvetít és virágoztatja a társadalmi életet. Teret enged a kultúrának, a polgári gondolkodásnak és az eszmecseréknek.

Hozzászólás vagy üzenet formájában kérem írja meg: Ön kit látna szívesen a Polgári Szalon rendezvényein!

Köszönöm, hogy elolvasta! Ha tetszett Önnek a bejegyzés kérem ossza meg barátaival!

A mohácsi időközi választásig

van hátra!