Pávkovics Gábor: Álltuk a szavunkat, mert Mohács jövője a tét!

Tisztelt Mohácsi Polgárok!

A tavaly októberi önkormányzati választáson Szekó József tragikus halála után – Csorbai Ferenc fair visszalépésének hiányában – Önöknek nem volt lehetőségük a polgármester személyéről dönteni. Ahogy már akkor megígértem, képviselőtársaimmal a testületet az első lehetséges alkalommal feloszlattuk, így már nincs akadálya az időközi választásnak. Bevallom, sosem hittem volna, hogy több mint két évtized képviselői munka után egy ilyen indítványt kell jegyeznem. 

Szeretném leszögezni, hogy eredeti célunk nem a testület feloszlatása lett volna, hiszen 2019 őszén az egyes körzetekben a képviselőjelöltek között igazi verseny alakulhatott ki, a polgárok ténylegesen dönthettek arról, hogy kit delegálnak a városi testületbe. A szememben tehát az ő felhatalmazásuk, függetlenül attól, hogy nyertesként, vagy a kompenzációs listáról lettek a közgyűlés tagjai, erős és valós felhatalmazás. Könnyen belátható viszont, hogy egy állva maradt polgármester-jelölt nem jelent választási lehetőséget. Gyakorlatilag egyetlen szavazattal is beülhetett volna a polgármesteri székbe. 

Tudom, nem is vonom kétségbe, hogy minden a törvény betűjének megfelelően történt és jogi értelemben legitim a pozíciója, de számomra, számunkra csak ebben az értelemben legitim. A jelenlegi városvezető annak idején időt húzott, taktikázott, rejtőzködött – majd átvette a mandátumát megmérettetés nélkül. Képviselőtársaimmal mi alapvetően ezt kifogásoltuk, ezért elsősorban a „szabad” polgármester-választást szorgalmaztuk, és nem a teljes feloszlatást. A július 6-i tanácskozás összehívását is emiatt kértük. 

Elismerve és megköszönve Csorbai Ferencnek a veszélyhelyzet idején végzett munkáját a szóban forgó ülésen is hangsúlyoztam hozzászólásomban, hogy lehetősége van egyszerűbbé tenni az őszi voksolást azzal, ha lemond. Ebben az estben ugyanis a képviselők a helyükön maradhattak volna, a mohácsi választóknak csak a polgármester személyéről kellett volna dönteniük. Erre hangzott el válaszul polgármester úrtól a következő mondat: „Azt gondolom, hogy erre nincs mód és lehetőség.” Már hogyne lett volna! Szándék nem volt a részéről, és ez nagy különbség. 

Nehéz három hónapnak nézünk elébe, hiszen a ferdítő propagandagépezet már hetekkel ezelőtt beindult, és nincsenek illúzióim: hasonlóra számítok ellenfeleinktől a jövőben is.  

Tisztelettel kérek minden jó érzésű mohácsit, hogy tartson ki mellettünk és adja meg továbbra is a bizalmat, ahogyan az elmúlt több mint húsz évben tették, hiszen Mohács jövője a tét! 

Kérem mondja el a véleményét Ön is itt a blogomon vagy a facebook oldalamon: facebook.com/pavkovicsgabor

Tovább bővült az Ipari Park Mohácson

A 800 milliós európai uniós támogatásból megvalósult, zöldmezős beruházás keretében 40,1 hektáron új, nagy kiterjedésű szabad iparterület létesült a betelepülni kívánó befektetők számára. A projekt megvalósítási helyszíne közvetlenül a meglévő Mohácsi Ipari Park mellett terül el, az 56. és 57. sz. főutak körforgalmú csomópontjától északkeletre.
A Mohácsi Ipari Park 225 ha összterületének 61%-a már lekötött terület. Pillanatnyilag 88 hektárnyi, 62 db különböző méretű telek áll folyamatos értékesítés alatt. Az ipari parkban 45 vállalat már működés alatt áll, melyek 900 fő számára biztosítják a napi foglalkoztatást.
A betelepült vállalkozások között a következő ágazatok képviselői találhatóak meg: szolgáltatás, élelmiszeripar, textilipar, faipar, járműgyártás, gépipar, fémipar, építőipar és
energiaipar.
Az átadó ünnepségen beszédet mondtak a meghívott vendégek, dr. Hargitai János országgyűlési képviselő, valamint dr. Őri László, a Baranya Megyei Közgyűlés elnöke. Az elnök úr elmondta, ez a fejlesztés nem csupán a városnak, hanem az egész térségnek nagy hasznára fog válni. Hangsúlyozta, az új munkahelyek létrehozása mellett adott a lehetőség a munkavállaók létszámának növelésére is, így helyben maradhatnak a baranyaiak. Az új iparterület célcsoportját elsősorban mikro-, kis- közép és nagyvállalkozások képezik.
Ahogy azt az átadón is említettem, az ipari park egyik nagy előnye, hogy nagyobb vállaltok is megkezdhetik működésüket ezen a helyen, hiszen akár 5 hektár terület vásárlására is van lehetőség. A kiépült infrastruktúra, illetve a megnövelt kapacitású villamoshálózat vonzóvá teheti az iparterületet a betelepülő vállalkozások számára.
Vajon melyek azok az előnyök, melyek által az Ipari Park nem talál vetélytársat önmagával szemben? Elsősorban a kedvező ár: Mohács Város Képviselő-testülete az önkormányzati tulajdonú telkekből engedményes áron támogathatja elsősorban az ipari célú új vállalkozásokat, munkahelyteremtéseket, valamint a meglévő vállalkozásokat, amennyiben új telephelyet létesítenek, illetve dolgozói létszámot bővítenek. Az Önkormányzat az Ipari Parkban vállalkozás létesítése, illetve bővítése esetén a telekárból munkahelyenként 600.000 Ft engedményt biztosít, amennyiben az helyi munkavállalóval kerül betöltésre. Munkahelymegőrző célú vállalkozás létesítése, illetve bővítése esetén a telekárból munkahelyenként 300.000 Ft engedményt biztosít, abban az esetben, ha az mohácsi munkahelyek megőrzését szolgálja.

Továbbá a vállalkozások számára igen vonzó lehet a Mohácsi Ipari Parkban a megfelelően kiépített infrastruktúra, illetve a kedvező közlekedési lehetőségek: az M6-os autópálya biztosítja az országos közlekedési hálózattal való kapcsolatot, ezen felül vasúti és vízi közlekedés lehetőségei is adottak, kedvező határ menti fekvés. Harmadik elemként megemlítendő a munkaerő: a városban működő színvonalas szakképzésnek köszönhetően megfelelő szakképzett munkaerő áll rendelkezésre.

Néhány napja Facebook oldalamon örömmel számoltam be arról, hogy júniusban meghívást kaptam egy nívós konferenciára, ahol a környező települések polgármestereinek büszkén mutathattam be városunk stratégiáját és terveit. Örömmel jelenthetem ki, hogy Mohács az elmúlt 20 év lelkiismeretes munkája révén a régió egyik legnagyobb vonzerejű városa lett befektetési lehetőségek terén is.

Önnek mi a véleménye a fejlődő mohácsi ipari park életéről? Írja meg kommentben!

Helyükre kerültek a harangok Mohácson

Szekó József városvezetése idején számos beruházással gazdagodott Mohács. Fültanúja voltam több olyan beszélgetésnek, melyben a külföldön elterjedt gyakorlatra hivatkozva azt tudakolták tőle, miért nem helyeztet el réztáblát a megvalósított projekteken azzal a felirattal: „Épült Szekó József polgármestersége idején.” Ő mindig következetesen elhárította ezeket a felvetéseket, mondván, hogy az eredmény a lényeg, és nem az ő személye. Hozzátette azt is, hogy a fejlesztések mögött csapat áll, azok nem egyetlen ember érdemei.

Most mégis szerényen, toronyba zárva egy felirat hirdeti a névét egy olyan „projekten”, mely szívügye volt, és melynek valósággá válását már nem érhette meg. Ez a Fogadalmi Templom Magyarok Nagyasszonya harangja. A mögötte álló csapat pedig a lehető legtökéletesebb: sok jóérzésű, adakozó mohácsi polgár és vállalkozó.

Azt mondják, halottainknak először a hangját felejtjük el. Mi azonban, akik az elmúlt bő húsz évben, vagy annak csak egy részében itt éltünk Mohácson, mindig emlékezni fogunk Szekó Józsefre. És amikor néhai polgármesterünk beszédhangját emlékezetünk talán már tényleg nem őrzi, egy nagy, ötszáz kilós harang a belvárosban akkor is őt idézi majd. Jelképesen így vigyáz ő a harang zúgásában szülővárosára. Így üzen nekünk.

Köszönetem fejezem ki mindazoknak, akik eleget tettek a Szekó család kérésének, és a temetésre szánt virágok, koszorúk árával a harang elkészítését támogatták. Szép példája ez az összetartásnak és méltó módja a tiszteletadásnak.

Pedagógus napra, virág helyett…

Pedagógus nap. Kinek mi jut erről eszébe? A legfiatalabbaknak talán már semmi, az én korosztályomnak pedig a celofánba csomagolt virág. És persze néhány esetlen vers az ünnepségen. 

De hiszen vannak dolgok, amiket csak később ért meg az ember. Ilyen ennek a napnak a jelentősége is. Mert a pedagógusszakma egyszerre az egyik leghálátlanabb és leghálásabb hivatás. 

A pedagógusok végigkísérik életünket szinte az első perctől kezdve. Terelgetnek, nevelnek, tanítanak: hol játékosan összekacsintva velünk, hol szigorral, de mindig értünk. Mindegyikük legjobb tudása szerint. 

A vállukra nehezedő teher óriási. Meg kell felelniük az objektív jogszabályi követelményeknek éppúgy, mint a gyerekeknek/fiataloknak, a szülőknek, a kollégáknak, és persze önmaguknak. Mindeközben amit a társadalom a munkájukból lát, az gyakran csak a jéghegy csúcsa. Így könnyen törnek pálcát felettük anélkül, hogy akár egyetlen napig a cipőjükben jártak volna.

Nem hiszem, hogy ne lenne bármelyikünk életében legalább egy olyan pedagógus, akire szeretettel és tisztelettel gondolunk. Ha pedig így van – márpedig így van, akkor már megérte.

Azt mondják, az idő sok mindent megszépít. De van, amit nem kell, hogy megszépítsen, mert eleve szép volt. Létezik olyan osztálytalálkozó, ahol ne kerülne elő szinte azonnal egy-egy szeretett tanár neve? Sőt, a nagy tanáregyéniségek generációkat kapcsolnak össze az általuk közvetített értékrenddel, mely messze túlmutat a tananyag monoton leadásán. 

Én is hálás vagyok tanáraimnak. A család mellett az ő szerepük a legmeghatározóbb. Fájó, hogy nem csak életük és munkásságuk bír összekovácsoló erővel, hanem távozásuk is. Tudom, mert bizonyos értelemben már érettségi előtt felnőtté váltunk, amikor Muskát tanár úrtól kellett búcsúznunk.

Kedves pedagógusok, mindent köszönök.

Trianon 100. évfordulójára emlékeztünk Mohácson

Trianon problematikájával, előzményeivel, hatásaival rengetegen foglalkoztak, és bizonyosan fognak is. A gyalázatos békediktátum aláírásának százéves évfordulója most még inkább ráirányítja a figyelmet arra, miként ült tort a gonoszság és az irigység a józanész felett. Nem csoda, hogy az új határok közé bekényszerített nemzet minden elképzelhető fórumon hangoztatta az igazságtalanságot, és minden lehetséges módon megpróbálta napirenden tartani azt. 

Az összetartozás fontos jelképévé váltak a különböző műalkotások és az országzászlók. Néhány évvel azután, hogy Budapesten 1921. január 16-án hetvenezer ember jelenlétében felavatták az elszakított országrészeket ábrázoló úgynevezett „irredenta” szobrokat, Urmánczy Nándor országgyűlési képviselő elindította az Országzászló Mozgalmat. Az 1925-ös kezdeményezés célul tűzte ki, hogy minden falu és város állítson fel egy-egy országzászlót, melyen a félárbocra eresztett lobogó jelzi a Trianon miatt érzett gyászt. 

Az első ilyen műalkotás a fővárosban létesült 1928. augusztus 20-án. Talpazatához Nagy-Magyarország minden vármegyéjéből érkezett anyaföld, a felirat pedig így szólt: „Tudd meg, oh ember: e helyen Nagy-Magyarország vérrel, könnyel és verejtékkel megszentelt földjén állasz.” „Itt van egy rög Kassáról, Kolozsvárról, itt van az aradi vesztőhely szent röge, Pusztaszer, Muhi, Mohács, Rákos, a brassói Cenk és a Kárpátok földje. Itt van egy kis szikla a Tátra ormáról.” 

Büszkén jegyezhetjük meg, hogy Mohács több forrás szerint is az elsők között követte a budapesti példát. Martinelli Jenő szobrászművész Három leány című zászlótartó alkotását 1932. augusztus 28-án avatták fel a szerb megszállás alóli felszabadulás emlékére. Ahogyan a szoborcsoport fizikai értelemben a város középpontját jelentő téren áll, úgy origója Mohács létének a nemzetiségek békés együttélése, teremtő erejű kölcsönhatása. Mi természetesen odaképzeljük a talapzatra azokat is, akik akkoriban aktuálpolitikai okokból lemaradtak onnan.

Gotthold Ephraim Lessing német drámaíró mintha kifejezetten erre az alkalomra, nekünk írta volna csodálatos sorait:

„Nyújtsatok itt kezet egymásnak, jöjjetek! 

Hadd tartsa meg mindnyája az ő szokását, 

hadd vélje anyját szebbnek mindenkinél, 

hadd járjon azután a nyelvetek ezerfelé. 

A szívnek csakis egy nyelve van közöttünk.”

Ez az az útmutatás, amit mi, mohácsiak már évszázadokkal ezelőtt ösztönösen megértettünk, és ezt kell megértenie azoknak a szomszédainknak, akiknél a diktátummal egyik napról a másikra óriási létszámú magyar kisebbség keletkezett. Megérteni azt, hogy a megbélyegzés, a kirekesztés és a gyűlöletkeltés csak a percemberek haszonszerzésének eszközei. A társadalmi, a gazdasági és a kulturális siker hosszú távú záloga a kölcsönös tisztelet, valamint a szabadságjogok széles palettájának biztosítása mindenki számára.

Száz évvel a rövidlátó és gőgös nagyhatalmak által elkövetett arcátlan országcsonkítás után itt vagyunk mi, magyarok, horvátok, németek, romák, szerbek, egyszóval mohácsiak, szívünkben egymás mellett jól megférő többes identitástudattal és mélyről fakadó hazaszeretettel. A szoborcsoport és az országzászló számomra a megmaradásba, az elfogadásba, az összefogásba és a felvirágzásba vetett megingathatatlan hit legszebb szimbólumai.

Szomorú, hogy száz évvel Trianon után azokban az országokban, melyek között hazánk akkori területének kétharmadát szétosztották, sorsára hagyva magyarok millióit, még mindig nem találkozhatunk hasonló üzenetet hordozó szobrokkal. 

Ezúton szeretném megköszönni Kálóczy László lakatosmesternek a közreműködést!

Összetartoztunk, összetartozunk!

Kérem írja meg véleményét kommentben:

Adománygyűjtés indul Mohácson!

A koronavírus negatív gazdasági hatásait sajnos városunk polgárai is érzékelhetik. A megváltozott, ellehetetlenült munkakörülmények miatt sokan kerültek nehéz helyzetbe.

Az elmúlt napokban egy tartós élelmiszergyűjtő akciót indítottunk. Helyi vállalkozók segítségével több mint 150 családnak tudtunk így segíteni. 
Az akció során bebizonyosodott, hogy ennél többre van szükség, folytatnunk kell a kezdeményezést annak érdekében, hogy minél több családnak tudjunk segíteni. Ennek okán Mohács Város Önkormányzata létrehozott egy pénzügyi alapot a járvány miatt hátrányos helyzetbe került mohácsiak megsegítésére.

Kérem lehetőségükhöz mérten támogassák a kezdeményezést! 

Egyetlen mohácsi sincs egyedül! 

Koronavírus támogatási alap
Számlaszám: 12077007 – 00153303 – 00400009

Köszönöm, ha megosztja ismerőseivel! Fogjunk össze! Tovább Mohácsért!

Összefogás helyett kampány…

Amikor betelik a pohár

Néhány napja ugyanitt arról írtam, mennyire fontos, hogy a veszélyhelyzet idején az egyéni érdekeket és a kicsinyes kampányolást félretéve, egymással összefogva dolgozzanak a városért azok, akik Mohácson döntéshelyzetben vannak. 

Csorbai Ferenc polgármester úrral megegyeztünk, hogy a vírus elleni küzdelmet nem fogjuk kampánycélokra felhasználni. Igaz, mindez szóban történt, de számomra az adott szó szent. Éppen annyira kötelez, mintha tanúk előtt aláírtunk volna egy hivatalos megállapodást. Így fogtunk hozzá hetekkel ezelőtt a munkához.

Mostanra azonban sajnos egy világ dőlt össze bennem.

Tudom jól, hogy a védekezéshez szükséges eszközök beszerzése nem könnyű feladat. Bognár Sándor az általa oly gyakran emlegetett kapcsolatain keresztül sem jutottunk eredményre hosszú napokig. Nekem két hete sikerült 5.000 darab sebészi maszkot vásárolnom, amit azonnal az önkormányzat intézményei, a polgármesteri hivatal és a kórház rendelkezésére bocsátottam. Bognár Sándor külföldi kapcsolatai eközben sem kecsegtettek reménnyel, továbbra is kudarcot vallottak, ezért újabb 30.000 sebészi maszkot rendeltem meg. Ezeket le is szállították a Városházára. Mivel tartottam magamat a megállapodáshoz, semmilyen hatásvadász fényképet vagy videofelvételt nem tettem közzé a szállítmányok megérkezéséről és szétosztásáról. 

Ezzel még nincs vége.

A közétkeztetésnek nagy szüksége van műanyag ételdobozokra, hiszen az ételadagok porciózása miatt a higiénés szabályoknak csak így tudunk eleget tenni. Látványos tamtamverés helyett inkább dolgoztam, és erőfeszítéseim e téren is sikerrel jártak: megérkezett a személyes koordinációmmal rendelt 45.000 darabos készlet, melyet részben rögtön a Tomori konyhára és a Gólya utcai Egyesített Szociális Intézménybe szállítottunk, a tartalékot pedig a Városházán tároltuk be.

A napokban Bognár Sándor újra aktivizálta magát: FFP2 maszkok, valamint védőruházat és védőkesztyűk beszerzéséről intézkedett. 

Csorbai Ferenc erre nemrég egy videofelvételt tett közzé-felrúgva megállapodásunkat-melyen arról beszél, hogy a Városházára szállított készlet beszerzése nagyban Bognár Sándornak köszönhető. A film meglátásom szerint kampánycélokat szolgál és alternatív valóságértelmezésen, vagy ha úgy tetszik, csúsztatáson alapszik. A raktárban fellelhető, a felvételen is tisztán kivehető készlet túlnyomó része ugyanis bizonyíthatóan az általam beszerzett termékekből áll. Ha a videó végén hangoztatott összefogás nem csak üres szlogen, akkor vagy ne nevesítsünk senkit, hiszen az eredmény a lényeg, vagy hangozzon el minden közreműködő neve. De így, egyetlen embert kiemelve, és a kísérő képeken mutogatva, erősen torzul a valóság.

Nem hallgathatok tovább, mert az emberek tévesen azt fogják gondolni, hogy ebben a városban csak ketten, Csorbai Ferenc és Bognár Sándor harcolnak a koronavírus ellen, a többiek pedig mindezt ölbe tett kézzel figyelik a pálya széléről. Nem így van!

Végképp kiderült számomra, hogy ők a koronavírus elleni küzdelmet arcátlanul kampánycélokra kívánják felhasználni, kihasználni. Ha nem így lenne, nem készítenének minden kisebb-nagyobb eseményről videót és fényképet. Ami a legelszomorítóbb, hogy mások erőfeszítéseit is szinte csak a sajátjukként próbálják feltüntetni a nyilvánosság előtt.

Persze a politika ilyen, legyinthetnek sokan. De számomra a kezdeti egyezség – mely szerint ebben a helyzetben nem a kampányra koncentrálunk, hanem a közérdekre – szent és sérthetetlen. Rá kellett ébrednem, nem vagyunk egyformák. Ez az egyezség nem volt hosszú életű. Igazán sajnálom. 

Én ragaszkodtam és ragaszkodni is fogok a kinyilatkoztatott alapelvhez. Semmi kétségem afelől, hogy Mohácson most is megvan az a csendes, józan többség, mely nem kizárólag a közösségi portálokon éli az életét, és nem csak néz, hanem lát is. Mi mind pontosan ugyanazt gondoljuk erről az önmagát leleplező jelenségről. Erkölcsileg elítéljük, amit egyesek vélelmezhetően, a koronavírust eszközként felhasználva művelnek. Arra kérek minden mohácsi polgárt, hogy ne üljön fel erre a teljesen rossz irányba tartó vonatra. Azt, amit most tapasztalunk, raktározzuk el emlékezetünkben arra az időre, amikor a veszélyhelyzet már a múlté, és ítéljünk majd akkor ennek alapján. 

Addig azonban összpontosítsunk továbbra is egy emberként a vírus terjedésének megakadályozására, mert a járvány nem válogat, és nem fog megijedni az önös érdekeket sejtető kampányvideóktól. Az igazi nehéz idők még most vannak előttünk, amikor valódi összefogásra van szükség. Ebben az időben embertársaink, egymás megsegítése a legfontosabb mindannyiunk számára, és ez igaz minden vezető, és főleg egy egész településért felelősséget vállaló városvezető, vezetők számára, ezért én, ahogy eddig is tettem továbbra is elsődleges feladatomnak tekintem a segítségnyújtást, az összefogást, nem harsányan, hanem célirányosan a munkára koncentrálva. Tovább Mohácsért!

„Egyáltalán nem igaz, hogy a cél szentesíti az eszközt; már csak azért sem, mert az olyan embernek, aki számára minden csak eszköz a cél eléréséhez, a cél sem lehet szent. Akinek ugyanis minden eszköz megengedett, annak semmi sem szent.”

Viktor Emil Frankl

Köszönöm, hogy elolvasta! Kérem írja meg véleményét Ön is!

Ez most az összefogás ideje! Hajrá Mohács!

Azt hiszem, mostanra már legtöbbünknek világossá vált, hogy városunk is nagy kihívások előtt áll. A jelen helyzetben, mely mindenkit próbára tesz, a teljes spektrumot lefedő összefogásra van szükségünk, hiszen csak együtt lehetünk eredményesek a vírus elleni küzdelemben és szeretteink megvédésében. Számos külföldi példa mutatja, hova vezet a késlekedés, a széthúzás, az ajánlások és a szabályok figyelmen kívül hagyása.

A veszélyhelyzet idején különösen fontos, hogy a város vezetése elkötelezett és egységes legyen. Tegye mindenki pártpolitikától mentesen a dolgát, és ne használja fel kampánycélokra a krízisállapotot továbbá a számonkéréseknek sincs itt most az ideje. A közösség javát szolgáló tettek számítanak, nem pedig az, hogy kinek a fejéből pattant ki egy-egy ötlet, vagy, hogy ki hajtotta végre.

Az „én” ideje lejárt, most a „mi” korszakának kell következnie.

Közös érdekünk az is, hogy mielőbb és minél hatékonyabban kiiktassuk a rendszerből azokat a haszonleső nyerészkedőket, akik kihasználják a helyzetet, visszaélnek vele. 

Megnyugvással írom le, hogy a védekezéshez szükséges eszközök biztosítása a napokban sikerrel járt.

Bizonyára Önök is tudják, hogy a képviselő-testület a veszélyhelyzet kihirdetése miatt elveszítette hatáskörét, a védekezés sikere érdekében azonban folyamatosan támogatja a városvezetést a racionálisan indokolt intézkedések meghozatalában, mert amint arra már utaltam, az összefogás a legfontosabb ebben az időszakban. 

Szeretnék köszönetet mondani az egészségügyben, a szociális ellátásban, a közétkeztetésben, a hivatalokban dolgozóknak, valamint a város működését biztosító szolgáltatóknak, kereskedelmi dolgozóknak, rendőröknek, katasztrófavédőknek, polgárőröknek, az otthonról tanító pedagógusoknak, vállalkozóknak és az otthon is tanuló diákoknak, hogy ebben a rendkívüli helyzetben is helytállnak. 

Mindenki hozzáteheti, és hozzá is kell tennie a magáét a sikerhez. Szerencsére azt tapasztalom, hogy városunk polgárai megértették: fegyelmezett és felelősségteljes magatartással elősegíthetik a védekezést.

Kár lenne szépíteni: a neheze még hátra van. Ezért azt kérem minden mohácsitól, hogy viselkedjen továbbra is ugyanilyen példamutatással. Fogadjuk meg a szakemberek javaslatait akkor is, ha azok csak ajánlások és nem törvényi kötelezettségek. Tartsuk be a szabályokat egymás és saját magunk érdekében.

… és maradj otthon, Mohács!

Kérem írja meg véleményét hozzászólás formájában! Ha tetszett a bejegyzésem kérem ossza meg ismerőseivel facebookon!

Március 15: Megemlékeztünk a mohácsi hősökről

A 19. század végén, illetve a 20. század elején a hírlapok „nagy idők tanúi”-ként emlékeztek meg, amikor valamelyik 1848-as szabadságharcos távozott az élők sorából.  Ma a református temetőben, szűk körben, mi is rájuk emlékezünk, azokra, akiknek hazaszeretete, helytállása és kitartása ma is példaként áll előttünk és tiszteletet érdemel. Mohácson, illetve körzetében, számosan voltak ilynek, s ha mindet nem is lehet most felsorolni, néhányukat mégis megemlítem: 

Freund Mór, Fábik Ignác, Funták József, Gadányi János, Taizs Mihály, Tauszik Lipót, Tunkovics Simon, Varga Pál, Vinkovics Ádám, Wit József, Hatos Gusztáv, Farkas Lajos, Turcsánkai Turcsányi Soma és még sokan mások. Ez utóbbi három sírja mindmáig megtalálható a Mohácsi temetők valamelyikében, s ez is bizonyítja, hogy az utókor méltó módon tiszteli emlékezetüket.

Hatos Gusztáv 1813. aug. 3-án született a mai Egyházaskozáron. Felnőve ügyvédi pályára lépett és első állomása, Pécsvárad után, 1840-ben Mohács főjegyzője lett. Itt érte 1848 március 17-én a pesti forradalom híre, melynek éltetésére olyan lelkesítő beszédet tartott, hogy hallgatósága leszaggatta az egykori Sóház császári lobogóját és a császári színű épületet átfestette nemzeti színekre. Később a forradalom alatt többnyire igazgatási feladatokat látott el, s aktívan bekapcsolódott az áprilisi törvények végrehajttatásába, valamint a nemzetőrség szervezésébe. 1849 február 7-től honvédőrnagyként vett részt a szabadságharcban és különösen kiemelkedő tette volt, amikor kétszer is magyar kézbe mentette át a Sóház pénzvagyonát. A szabadságharc bukása után halálra ítélték, de 1850-ben szerencsére amnesztiát kapott és rövid időre újra visszatért Mohácsra, ahol 1854-ben ismét megbízták a város ügyeinek vezetésével. Amikor azonban 1861-ben a mohácsi járás főszolgabírói tisztségével is felakarták ruházni, a provizóriumot bevezető uralkodói leirat elleni tiltakozásként a megye tisztikarával együtt lemondott. A politikai küzdelmek végig kísérték további életét is, és az állandó kiszolgáltatottság, méltánytalan támadások és megalázások következtében egészsége jelentősen megromlott s már igen korán, 49 éves korában meghalt. Temetésekor hatalmas tömeg kísérte utolsó útjára.

Farkas Lajos 1848-as huszárfőhadnagy, a közeli Baján született 1828-ban. Papnövendékként, Egerben érte a forradalom híre, s a szemináriumot otthagyva beállt az alakuló fiatal magyar honvédseregbe. 32 csatában vett részt és a budai vár ostrománál megsebesült melynek nyoma, hatalmas homloksebe, további életét végig kísérte. Őrszolgálatot látott el amikor Orsovánál elásták a Szent Koronát, és részt vett a délvidéki sereg minden küzdelmében. Szabadságharcos élményeit gyakran mesélte feleségének Sepatz Ilonának, valamint a későbbi huszároknak, amikor kantinosa volt az egykori huszárlaktanyának, amely ma a mohácsi gimnázium. Hazafias lelkesedése öreg koráig végig kísérte, utolsó kérése is az volt, hogy koporsójába tegyék melléje tiszti kardbojtját és a Mohácsi Hírlap 1912. évi március 14-i számát. 1912 október 13-án vonult be a „nagy idők tanúi” dicsőséges seregébe, de emléke ma is töretlen.

Turcsánkai Turcsányi Soma is huszárfőhadnagy volt. A Hont megyei Turcsánka faluban született, 1814 szeptember 17-én. Katonatiszti növendék volt, amikor a forradalom hírére otthagyta a bécsújhelyi iskolát és beállt a magyar honvédségbe. A szabadságharc alatt 22 csatában vett részt, köztük a legnagyobbakban, az isaszegi, kápolnai tápióbicskei, nagysallói és debreceniben. Ez utóbbi csatában 1848 augusztus 2-án, 140 katonája közül csak tizenheted magával maradt életbe. A forradalom bukása után egy ideig alföldi tanyákon bujdosott, majd hamis személyi okmányokat szerezve a szomszédos Bár községbe, onnan pedig Mohácsra költözött, ahol a megyei útbiztossági tisztséget látta el. E feladat ellátása során részben az 1526-os hősök iránti tiszteletből, és másrészt az önkényuralom elleni tiltakozásként 1864-ben emlékoszlopot állítatott a Csele patak partjára. 1894 március 20-án, Kossuth Lajos halálakor hatalmas nemzetiszínű zászlót tűzött ki egykor Kossuth Lajos utcai házára. Alig egy hónappal később, ő is elment a szabadságharc nagy vezetője után.

Most amikor a szabadságharc hőseire emlékezünk, ne felejtsük el Turcsányi Soma figyelmeztető gondolatait, melyeket az emlékoszlop felállításakor fogalmazott meg: „Azt akarom, hogy a késő unokák se feledjék soha, hogy csak az egész nemzet összetartozásával kerülhetjük el népünk tragédiáját, mert nem ez történt 1526-ban a mohácsi csatában, de szabadságharcunk is a széthúzás miatt bukott el.”

A Mohácsi Kórház felkészült a koronavírusra!

A Mohácsi Kórház főigazgatója, dr. Csizmadia Csaba fogadott irodájában és tájékoztatott a koronavírussal kapcsolatos intézkedésekről. Hasznos egyeztetést folytattunk, melynek során számos olyan információ elhangzott, amiről a lakosságnak érdemes értesülnie.

A kórház vezetőjétől megtudtam, hogy a modern kori Magyarországon ilyen méretű járványra még nem került sor. Meglátása szerint az intézmények felkészültek, a legnagyobb veszélyt a pánikkeltés és az emberek kevésbé egészségtudatos magatartása jelenti. 

Budapesten az Operatív Törzs teljes és részletes tájékoztatást adott az eljárási rendekkel és a feladatokkal kapcsolatban. Ezek ismeretében a kórház kidolgozta a különböző veszélyességi szintekre a stratégiai lépéseket, az eljárásmódokat, valamint az esetlegesen kieső egészségügyi dolgozók pótlására történő terveket és a betegutakat. Figyelemmel vannak arra is, hogy a lázas betegek útját el kell különíteni az egyéb panaszokkal a sürgősségi osztályra érkező betegekétől, ezzel még inkább csökkentve a fertőzés veszélyét. 

Főigazgató úr a megbeszélésünk során kifejtette, természetesen készek további intézkedéseket is foganatosítani, ezekről a betegek mindig tájékoztatást kapnak a kórház honlapján vagy a kihelyezett plakátokon. Valószínűsítette, hogy ellenőrzött és egykapus lesz a kórházba történő bejutás, a vérvételi lehetőséget pedig jövő héttől a véradóban biztosítják. Utóbbi azért fontos, hogy minél kevesebb páciens menjen be a fekvőbetegeket ellátó részre. 

Dr. Csizmadia Csaba megnyugtatott, hogy a sürgősségi osztály szintjén anyagi, eszközi és humán erőforrás szempontjából is maximálisan felkészültek. Hangsúlyozta, Mohácson egyelőre még nem volt pozitív koronavírusos betegeset. Hozzátette, fertőtlenítő szerekből és egyéb alapvető eszközökből nincs hiány. Jelenleg nagyobb eszközkészlettel rendelkeznek, mint amennyi betegre számíthatnak. 

Főigazgató úr nyomatékosította, hogy a legvégsőbb esetben nem a kórházunknak kell egymagában helytállnia, hiszen az Állami Egészségügyi Ellátó Központ raktárkészletéből is azonnal átcsoportosítják hozzánk a szükséges eszközöket. A városi képviselő-testületi üléseken is többször elhangzott, hogy a Mohácsi Kórház állami fenntartású, tehát egy összetett struktúráról van szó. Indokolt esetekben sokkal nagyobb központi forrásokra és jelentősebb eszközpark-pótlásra számíthatnak az érintett területek. Látnunk kell, hogy nem csak a kórház vállalja a felelősséget, hanem a teljes egészségügyi ellátó rendszer, amely egy komplex egészet képez. 

A kihirdetett veszélyhelyzet miatt teljes zárlat van kórházunkban is – emlékeztetett dr. Csizmadia Csaba, aki a találkozón megkért, hogy blogbejegyzésemen keresztül is tudatosítsam az emberekben: mindenki fogadja el a tilalmat, és ne látogassa a betegeket.

A vírus lappangási ideje 2-14 nap, cseppfertőzéssel terjed és közvetlen érintkezéssel, de megfelelő magatartással, pontosan és felvilágosultan eljárva izolálni tudjuk az esetleges kontaktszemélyeket, így jobb eséllyel elkerülhető, hogy hatalmas járvány törjön ki városunkban. 

A mohácsi polgároktól az intézmény vezetője azt is kéri, őrizze meg mindenki a higgadtságát és a józaneszét. Akik külföldről érkeznek haza, azok igenis vállalják azt, hogy 14 napig nem mennek közösségbe, hiszen megfertőzhetik társaikat. Nagyon fontos a helyes hozzáállás, ami azt jelenti, hogy legalább 1,5-2 méter távolságból kommunikáljunk egymással, mert így a cseppfertőzésnek csökken az esélye, a kommunikációs és a kapcsolati időt pedig szorítsuk tíz perc alá, hiszen ez is mérsékelheti a fertőződés lehetőségét. 

További megszívlelendő tanácsként felhívta a figyelmet a rendszeres szellőztetés jelentőségére, és beszélt arról is, hogy a zárt térben megtartott rendezvényeket érdemes bizonyos létszám fölött, vagy ha lehet, inkább teljesen kerülni. Nyilvánvalóan fontos, hogy a különböző tömegközlekedési eszközöket, szórakozóhelyeket is éppúgy kerüljük, mert nem tudhatjuk, ki volt a kontakt. 

Jó hír, hogy a szappan le tudja mosni a kézről a koronavírust. Az még nem ismert, hogy ellenanyagot lehet-e előállítani, mert a vírus viszonylag gyorsan változtatja a szerkezetét. Egyelőre kutatás tárgyát képezi, hogy egy pozitív hordozó ember meddig számít fertőzőnek, ezért szükségesek ezek a demarkációs intézkedések. 

Elengedhetetlen az alapos és rendszeres tisztálkodás, a gyakori ruhaváltás, a használt zsebkendők szemétbe dobása mellett a már említett kézmosás. Ezekkel az egyszerű megelőző lépésekkel elejét lehet venni a fertőzésnek.

Kórházunk vezetője egy aggodalmának is hangot adott. Attól tart, hogy azok, akik rosszindulatú híreket terjesztenek, bagatellizálni próbálják a kialakult helyzetet, olyan hanyag magatartást tanúsítanak, mely miatt egyik szerettük megfertőződhet és legrosszabb esetben akár el is halálozhat

A megbeszélés végén biztosítottam Főigazgató Urat arról, hogy szükség esetén az önkormányzat is meg fog tenni minden tőle telhetőt, és meg fog hozni minden olyan intézkedést, amivel a mohácsiak egészsége megőrizhető. Kérem Önöket, fogadják meg az Operatív Törzs, a Mohácsi Kórház és Mohács Város Önkormányzatának javaslatait!

Vigyázzunk egymásra!

Írja meg véleményét kommentben!

%d blogger ezt szereti: