A kommunista diktatúrák áldozataira emlékezünk

Egy kiemelkedő jelentőségű országgyűlési határozatnak köszönhetően húsz éve mindig ezen a napon, február 25-én emlékezünk meg a kommunista diktatúrák áldozatairól.

Kovács Béla kisgazda párti politikus éveken át tartó pokoljárása ugyanis 1947. február 25-én vette kezdetét. Ki mert állni a hatalmat mindenáron, minden eszközzel megkaparintani akaró kommunisták ellen, ezért a Szovjetunióba hurcolták, a Gulagon majd egy börtönben raboskodott.

Személyes sorsa szimbolikus erővel bír, hiszen rámutat a tényre: a kommunisták a hivatalosan hirdetett propagandával szemben nem törekedtek demokráciára, igazságosságra, egyenlőségre, párbeszédre. Sem Magyarországon, sem másutt a világon.

A kommunista diktatúra idején a hétköznapokat átjárta a rettegés. Az emberek bizalmatlanná, gyanakvóvá váltak. Senki nem tudhatta, ki, mikor, miért jelenti fel. Sokszor akár egy koholt vád is elég volt, és minden odalett. A párt ökle bármikor odacsaphatott. Még a rendszer működtetői, haszonélvezői sem érezhették magukat biztonságban: ha az érdekek úgy kívánták, egyik napról a másikra válhattak belső ellenséggé.

A büntetés: vagyonelkobzás, kínzás, börtön, kitelepítés, munkatábor, halál.

A becslések szerint a kommunizmus áldozatainak száma világszerte eléri a 100 millió főt. Magyarországon Rákosi Mátyás idején egymillió embert vontak ügyészi eljárás alá, és minden második ellen vádat emeltek. A Kádár-rendszer kezdeti éveiben számos koncepciós per zajlott, 1956 megtorlásaként pedig közel 400 embert végeztek ki.

A mécses ma mindnyájukért lobog. Lobog az elvett életekért, a tönkretett sorsokért, az összetört csontokért és a megnyomorított lelkekért.

A mohácsi időközi választásig

van hátra!

Leave a Reply