Minőségi borok, szívszorító emlékek a Busóudvarban

Bevallom, nem kutattam át egy könyvtárnyi irodalmat ahhoz, hogy kiderítsem, igaz-e az a magyarázat, miszerint megyénk, Baranya neve a „bor anyja” kifejezésből ered. Még ha ez valószínűleg csak kedves legenda is, január 25-én, szombaton este úgy érezhettük, hogy van alapja a történetnek.

A Busóudvarban megrendezett Vince-napi Bormustrán kitűnő borokat kóstolhattunk Mohácsról, a térségből és a megyéből. Bár rekord nem született, és nem is ez a lényeg, a rendezők elmondták, hogy az elmúlt évek egyik legmagasabb mintaszáma117 db – érkezett be negyvenkét gazdától, illetve borászattól. 

Ott vagyunk a bortérképen. Ezt emelt fővel jelenthetjük ki. Ha ismerőseimet, barátaimat látogatom meg az ország egy-egy távolabbi pontján, szinte már elvárás részükről, hogy helyi bort vigyek, ne pedig olyan – egyébként ragyogó minőségű – nedűt, amit gyakorlatilag a multik polcairól leemelhetnek ők maguk is.

És itt vannak azok a gazdáink is, akik egyáltalán nem a piacra, nem viszonteladásra termelnek, csak saját örömükre. A rangos szakmai zsűri a vakteszteket követően őket is méltatta. Náluk is hullott az „aranyeső.” 

A Szőlőhegy ideális körülményeket biztosít a szőlészkedni, borászkodni vágyóknak. Érdeklődve hallgattam a megnyitón, hogy még egy ilyen viszonylag kis terület sem homogén. Némi túlzással azt is írhatnám, dűlőről-dűlőre változik a talaj jellege és a mikroklíma. Ez a mi szerencsénk és csodafegyverünk. Csűrhetjük, csavarhatjuk a szót, de inkább mondjuk ki egyenesen: a mohácsi térség borai jók. Nagyon jók. És pont.

Megtiszteltetés volt számomra, hogy fővédnöke lehettem a rendezvénynek, és köszönthettem a megjelenteket. 

A végére még egy fájdalmasan szép mozzanat. Épp csak beforrni készülő seb felszakadáshoz hasonlítható talán az az érzés, amikor tavaly szeptemberben elhunyt polgármesterünk, Szekó József neve elhangzott, majd hozzá a bírálóbizottság szakvéleménye alapján a minősítés: aranyérem. Amennyire büszke volt városvezetőként Mohácsra, annyira büszkén tekintett magánemberként boraira. Nagy kedvencének a királyleányka számított. És miközben próbáltam mosolyogni, elszoruló torokkal adtam át a boráért járó elismerő oklevelet Zsófinak, az ő egyik „királyleánykájának.” 

Gratulálok a díjazottaknak! Neked is, Jóska.

Köszönöm, hogy elolvasta! Ön mit gondol a mohácsi borokról? Kérem írja meg véleményét kommentben! FACEBOOK.COM/PAVKOVICSGABOR

A mohácsi időközi választásig

van hátra!

Leave a Reply

%d bloggers like this: